Két nap, két csúcs a Tátrában, a Rysy és az Oszterva

Már megint majdnem egy egész hónap eltelt a legutolsó túránk óta, nagy volt a hiányérzetünk, úgyhogy találgattunk milyen túra lenne a legideálisabb: elég legyen rá egy hétvége, közel is legyen, gyönyörű panoráma is kéne és azért egy kis izgalom se ártana végre.

3_1.JPG

Először egy Nagy- Fátra gerinctúrára gondoltunk, de abban, akármilyen szép is, nem sok izgalom van. Második ötletünk egy Alacsony-Tátra gerinctúra, végül aztán azt is kilőttük, mert arra érdemes három napot is rászánni. Legutolsó ötletünk az volt, ne bonyolítsuk túl, csak guruljunk el kocsival a Magas-Tátrába, nézzünk ki két csúcsot, és sétáljunk fel rá. Végül a két szerencsés a Tengerszem-csúcs (Rysy) és az Oszterva (Ostrva) lettek.

p8070107.JPG

Négyen indultunk Vácról, reggel ötkor: Apa, keresztapa, Balázs és én. Úgy volt hogy Lackó is jön, ám az utolsó pillanatban meggondolta magát, és a nagyinál maradt.

Reggel kilenc körül indultunk egy parkolóból a Csorba-tó mellől, hogy meghódítsuk a panorámájáról híres Rysyt. Sajnos még utazás közben többször is szakadt az eső, de a Tátrához érve épp elállt, és reménykedtünk, hogy ahogyan a nap egyre feljebb kúszik az égen, sugarai idővel áttörik majd a makacs felhőréteget.

Elindulva láttuk, hogy a rossz idő ellenére, még egy nagy létszámú diákcsoport is nekivágott a hegynek, bár ők valószínűleg csak a Poprádi-tóig túráztak. 

Első pihenőnk, és egyben reggelizőhelyünk nekünk is ez a pont volt, óriási köd kísért végig az út mentén, látótávolság sokszor csak tíz méter. A tó is elég túlviláginak nézett ki, mert csak az első pár méter látszott a vízből, meg a partból is, és utána csak a végtelen fehérség volt, akármerre nézett el a földi halandó. 

11.JPG

A pihenőtől elindulva az ösvényen egész sok embert láttunk a Rysy felé tartani, ez biztató volt, hátha ők tudnak valamit amit mi nem, hogy esetleg majd kitisztul az ég. Közben elhaladtunk egy kis bódé mellett, amire az volt írva, természetesen szlovákul, hogy aki felvisz a 2250 m-en lévő (egyébként a Tátra legmagasabban fekvő) menedékházba egy 5-10 kg-s batyut, akkor az kap egy ingyen teát. Nem rossz kihívás, egy előttünk lévő túrázó megpróbálkozott vele, néha hátranéztünk hol tart, de sok szenvedés várt még rá aznap.

Elértünk a láncos részig, láttunk képeket az interneten, de közel nem volt olyan durva, és nem is hosszú szakasz. Utána még van egy kis kaptató a menedékházig, de ott egy pohár tea után új erőre kap a megfáradt turista. Végül aztán az eső, és szél miatt úgy döntöttünk, hogy nem sétálunk fel a csúcsra.

p8060041.JPG

Lefelé erős tempóban száguldoztunk az ösvényen, közben nekem és apának annyira elázott az esőkabátunk, mintha nem is lett volna rajtunk. A biciklis nadrágom is így járt, de az legalább az utolsó kilométer körül, mikor elállt az eső és egy kis szellő még maradt az előző időjárásból, pillanatok alatt csont száraz lett. Azért a kocsiban ülve már úgy gondolta a csapat, hogy lehet hogy az éjszaka akár öt fokos hidegben mégsem kéne sátrazni. Döntésünk a faházra esett, de a kempingünkben azt mondták hogy már nincs belőle szabad, ezért ekkor arra gondoltunk, hogy legyen panzió. A lényeg, hogy valami rodeó fesztivál volt a környéken, emiatt az összes hotel, panzió tele volt, kivéve egy, ahol 12 000 Ft/fős áron tudtak volna csak szobát adni, ami egy kempingárral összehasonlítva kicsit sok. Végül egy-másfél órás bolyongás után maradt a sátor. Az ára egy kocsi, egy sátor, négy személy, valamivel több mint 1500 Ft/főre jött ki. Este a sátortábor éttermébe is beültünk vacsorázni, itt szintén remek árakon dolgoznak.
 33.JPG

2. nap

Másnap reggel senki sem panaszkodott a hűvösre, mindenki aludt, mint a bunda, a fejünk fázott kicsit, de más kellemetlenség nem volt, na jó a szomszédban még valaki nagyon horkolt, de azonkívül tényleg nem. Reggel ötkor keltünk, de csak fél hét körül tudtunk elindulni. Ez a hosszú, nyugodt pakolás és a kényelmes reggeli hátránya.

A Poprádi-tó felé tartva már gyönyörű volt az idő, sütött a nap, és alig volt párás a táj, többek között látszott a Rysy vad, tüskére hasonlító csúcsa. A tónál keresztapám mondta hogy ő most nem szeretne feljönni erre a csúcsra, a tegnapi túra után volt egy kis izomláza, és napozással kívánt ebből kigyógyulni.

p8070061.JPG

Hárman folytattuk utunkat az Oszterva csúcsa felé, az ösvény folyamatosan emelkedett, másfél óra alatt elértük a csúcsot. Odafent volt pár nagyobb széllökés, de szerintem nem volt vészes. Elkészültek a kötelező csúcsfotók, majd indultunk is le, mert a szellő azért csak kellemetlen volt. A tóhoz elég hamar leértünk, itt még lőttem pár képet, aztán hasítottunk lefelé a kocsikhoz (immár négyen). Még három sziklamászó csoportot (kötélpartit) is láttunk útközben, akiket a távcsövet elővéve, nagy izgalmakkal figyeltünk, miként másznak fel a hatalmas meredélyeken. Innen az autó már csak öt percre volt.

p8070086.JPG

Ahogy kiálltunk a kocsival a parkolóból egy motoros rendőr mutatta hogy húzzunk vissza azonnal, ezt nem tudtuk mire vélni, egészen addig amíg meg nem láttunk egy bicajos karavánt. Valami verseny lehetett. Korán, hét óra felé értünk Vácra.

További képek:

 p8070112.JPG