Jeges túra a Bécsi-Alpok csúcsára

Egynapos kirándulás a Schneeberg havas ormai között.

 

img_0285.JPG

A hétvégére egyesületünk hótalpas túrát írt ki a Schneebergre. Már sokszor végigjárták ezt az utat, ám nekünk sose volt jó az időpont. Ez a hegy hozzám egyébként is nagyon közel áll, ugyanis ez volt életem első magas-hegye, amit megmásztam. Most szerencsére semmi nem jött közbe, úgyhogy rögtön kihasználtuk az alkalmat és beregisztráltuk magunkat, hogy megcsodáljuk és megtapossuk a hegy vadabb arcát is.

Reggel fél négykor indultunk Vácról, útközben még felvettük a kocsiba három túratársunkat. A győri beszállásnál a sötétben nem vettük észre, és rámentünk egy elég magas kőre. Nagyot koppant, de látszólag semmi baj nem történt, az alsó műanyagból lepattant egy kis darab.

8:15-re megérkeztünk Losenheim-be egy helyi kis sífelvonó parkolójába (870 m) (Salamander sesselbahn). Átöltöztünk túraruhánkba, majd fél kilenckor megkezdődött a felszerelésosztás. Választani lehetett hótalp és hágóvas között és volt aki semmit sem kért. Mi sok tanakodás után a hágóvas mellett döntöttünk. Eddigi hótalpas túráink alkalmával alig volt rajtunk hótalp, hágóvas viszont annál többet, úgyhogy ez tűnt jobbnak. Az eddig összeverődött autók mennyiségéből láttuk, hogy egy nagycsoportos kirándulásra jöttünk, negyven fő körül voltunk.

img_0227.JPG

Miután mindenki felkészült az indulásra elindultunk a felvonóhoz, hogy csaljunk egy keveset (később átgondolva ezen múlt a csúcs). A sífelvonó a parkolónkból egészen az Edelweiss menedékházig repített (1235 m).

img_0230.JPG

Itt aztán jégen kellett tovább-kapaszkodnunk. Mi úgy döntöttünk, hogy nem kínlódunk tovább, felvesszük a hágóvasakat - és milyen jól tettük! Az út innentől szinte végig néhol havas, de főleg jeges volt. Egy útkereszteződésnél aztán két csoportba rendeződtünk, egy gyorsabba és egy lassabba, hogy a tempósabban haladóknak ne kelljen mindig bevárnia a többieket. Az elosztás után aztán útnak indultunk, most már egy meredekebb utacskán, közben rengeteg túrasíző suhant el mellettünk lefelé, de rengetegen igyekeztek felfelé is. Gyönyörű napsütéses idő és szélcsend fogadott. Ámulatba ejtő kilátás tárult elénk a környező sziklaképződményekre nézve.

img_0246.JPG

Sétálás közben egyszer csak jelezték hogy itt balra kell menni, fel egy előhegyre. Az út hirtelen rohadt meredek lett. Mi hágóvassal könnyedén boldogultunk, aki csúszásgátlót húzott a lábára az is jól haladt, de a hótalpaknak túl jeges, kemény volt a hó. A többiek bakancsban eléggé csúszkáltak, és sokkal több energiabefektetéssel tették meg ugyanazt az utat mint mi.

img_0270.JPG

A meredek jégen hamar felértünk a szikla tetejére és bevártuk a többieket. A vezetők úgy határoztak, hogy most a hótalpasok vegyék fel a talpakat, mert hasonló meredekségű út jön, csak most már nem a törpefenyőszintben, nincs kapaszkodó.

img_0276.JPG

A lassabb csoportnak rádión üzentek hogy tovább ne jöjjenek, menjenek vissza és túrázzanak a környéken. Egyébként az idő még mindig tökéletes volt, már látszott a csúcs tetején éktelenkedő vasépítmény, és még a csúcskereszt körvonalait is látni véltem.

img_0293.JPG

Tovább haladtunk, a következő nagy pihenős beváróhely felé. A Fischer menedékház volt a célpont (2049 m).

img_0315.JPG

Itt rengeteg képet lőttünk és nézelődtünk a távoli csúcsok felé, láttuk a Rax szikláit, a Stuhleck szélkerekeit és a csúcs tetején még a menedékház is kivehető volt egy fekete pöttyként, ahol két héttel ezelőtt éjszakáztunk.

Miután mindenki felért és pihent egy kicsit, Béla, a túravezető kérdezte, hogy ki szeretne felmenni a csúcsra, mert már nincs sok idő a fordulóig (14:00), amit fontos lenne betartani mert utána jön a lehűlés és vele együtt a jegesedés. Ennek ellenére aki idáig felért, majdnem mindenki fel akart jönni az oromra.

img_0339.JPG

Innen már csak egy kis kapaszkodó volt hátra és elértük a Klosterwappen csúcskeresztjét. Rengeteg képet lőttünk, csoportkép is készült.

kereszt.JPG

Lefelé sietősre fogtuk a tempót a Fisher menedékházig, Ott szóltunk azoknak akik kihagyták a csúcstámadást, hogy indulni kell, és leheletnyi szusszanás után elindultunk visszafelé. Közben kaptunk egy feladatot. A hágóvasasoknak kellett elöl menni hogy törjük a jeget a bakancsosoknak. Ez annyit jelentett hogy úgy sétáltunk le, hogy közben kerestük a mélyebb havat és a jeges részeken sarokkal szökdeltünk lefelé.

img_0371.JPG

Végül a meredek részről leérve egy kisebb tisztáson megálltunk ebédelni, közben megbeszéltük egymással az élményeinket. Hihetetlen hogy ezen a meredek jégen ennyien lesíeltek vagy snowboardoztak. Még a csúcsról is sokan nekivágtak a lejtőknek.

Visszafelé aztán egy hosszú, az eddigiekhez képest egyhangú rész következett. Jó tempót mentünk, úgyhogy másfél óra alatt elértük az Edelweiss menedékházat, ahol a sífelvonó állomása volt. Ez már nem volt nyitva, úgyhogy lefelé kénytelenek voltunk sétálni. A többiek a lankásabb síutat választották, de hárman eldöntöttük, hogy rövidítünk. Egy kegyetlenül meredek sípályán sétáltunk le, amin most jég volt. Én apuval hágóvasban is kicsit félelmetesnek találtuk a helyet, de látva hogy Gyöngyi egy bakancsra húzható csúszásgátló fogakkal jön le, már máshogy láttuk a dolgot, nem mi voltunk a kemények. Amúgy csak az eleje volt olyan meredek, később egyre lankásabbá vált - bár lehet, hogy ha a lankásabb részen esünk el még onnan se tudunk megállni a sípálya aljáig. A sípálya közepén volt egy kis házikó, melynek kerítése régi sílécekből volt összeeszkábálva. Nagyon jól nézett ki a sok színes léccel, mellette egy hasonlóképp készült pad is volt.

img_0389.JPG

A pálya aljára érve lekötöztük a hágóvasakat és elindultunk az autóhoz. Oda érve láttuk hogy „oó, valami kifolyt”. Az autónk alatt egy nagy olajtócsa éktelenkedett. Később István, aki járatosabb az autószerelésben felvilágosított, hogy valószínűleg a váltóolaj csöpög, de ebben az autóban elég sok van belőle, induljunk el azonnal és talán kibírja hazáig. Gyorsan leadtuk a hágóvasakat, elbúcsúzkodtunk és repülőrajtot vettünk. Szerencsére semmi gond nem volt hazáig, reméljük az autó is hazaért épségben, attól a pár zúzódástól eltekintve, amit a reggeli birkózásban szerzett a kockakőtől.

Ez tényleg egy nagyon jól sikerült túra volt, köszönet érte minden vezetőnek, és a MAKASE-nak.

További képek:

 kep2_1.JPG

 

 

 

Térkép:

terkep_1.JPG

 

 

 

 

Árak:

Útiköltség kb. 25000 Ft (Budapesttől oda-vissza 568km).

Osztrák autópálya matrica 3000 Ft.

Sífelvonó: 5 euró/fő

Túra költsége: 8000 Ft.

 

Adatok:

Távolság: 16 km

Szintkülönbség: 980 m fel és 1345 m le.