Két hegy között lengedezve

A világ leghosszabb függőhídján egyensúlyoztunk!

Átsétáltunk a világ leghosszabb függőhídján, bevettük az 1290-es években épült Ehrenberg várat, és még Európa legmagasabban fekvő erődjét is magunknak tudhattuk.

img_0431_1.JPG

Reggel nyolckor ébredtünk Németországi szállásunkon. Az idő kicsit hűvös, de semmiképp sem kellemetlen, egy esőfelhő sincs az égen. Megreggelizünk, és elindulunk az autóval a tiroli Reutte hegyszoros felé, hogy megleljük célunkat, mely nem más, mint a bolygó leghosszabb függőhídja.

A Highline 179 névre hallgató hidat 2014-ben adták át a nagyközönségnek. Kategóriájában (gyalogos tibeti függőhíd) a máig épült leghosszabb darab, a maga 402 méterével. Azért jó időben a kilátás se piskóta a tetejéről, ugyanis 114,6 méter a földtől mért legnagyobb távolsága, jó messzire ellátni róla a környező akár háromezer méter mas1.JPGgas hegyekre és váratlan izgalmakat is tud okozni, mikor egy-egy nagyobbacska szellő oldalba kapja ezt a fémmonstrumot. Elnevezése az alatta futó Fernstrasse B179 nevű autóútról ered. A látvány fokozása végett a hidat rengeteg színes ledizzóval is ellátták, hogy látványa éjszaka is rabulejtse az alatta kocsikázókat. A rajta való átkelés persze nem díjtalan, felnőttektől nyolc, gyerekektől öt eurót kérnek egy sétáért.
Megérkezve a híd alatti parkolóba egy kis erőd fogadott. Nagy volt a sürgés-forgás, a régies épületekben. Függőhíd és múzeumjegyekre cserélték ki pénzüket a turisták. Felnézve a viaduktra, teljesen lehidaltam és abba a gyerekes „Mikor indulunk már???“ állapotba
kerültem.

img_0551.JPG

Hamarosan ennek az ideje is bekövetkezett. Kényelmes aszfalt, olykor kavicsozott út visz fel a hegyre, sokan babakocsival vágtak neki az útnak. Fél órán belül, kényelmes tempóban elértük a hidat, fölötte a romosfalú, sokatlátott várral.

img_0436.JPG

Letettük apuval a táskánkat, öcsiéknek adtuk megőrzésre és beléptünk a kapun. Én azért is szerettem volna ide feljönni, hogy megtudjam mennyire bírom a magasságot, mert hát lássuk be, hiába mennek át rajta nagycsaládos szülők ötéves gyerekeikkel, azért mégiscsak magasan vagyunk. Ráléptem a hídra, alul rácsszerű vaslapok szolgáltak út gyanánt, mindent látni alatta. Pár lépést előremegyek, máris látom, alattam a fenyők csúcsait és itt eldőlt, semmi bajom az ilyesfajta magassággal. Elengedem a korlátot és úgy folytatom az utat. Hirtelen megmozdul alattam a híd, meglepődöm, a korláthoz nyúlok. Persze, hisz ez csak egy nagyobb széllökés, nyilall a fejembe és folytatom a sétát. Később már teljesen felszabadult vagyok, fotózok, várom a következő szelet, ami miatt majd ki kell egyensúlyoznom magam. Apuval lövünk pár szelfit, ilyen helyeken szinte már kötelező, aztán csak bámulom a tájat, az apró kocsikat a talpam alatt, melyek olyan szorgosan menetelnek előre akár a hangyák.

2.JPG

Aztán szól apa, menjünk, haladni is kéne, ekkor már a híd közepénél vagyunk, elindulunk a széle felé. Pár percen belül kiérünk. Van fent valami erőd, mindenki arra megy. Megnézzük? - kérdi apa, de én nemet bólogatok és azt felelem, inkább menjünk vissza a hídra és sétáljunk vissza anyuékhoz, erődből lesz még elég. Így is teszünk, ismét séta, egyensúlyozás, lassan már ez a természetes, belegondolni is furcsa milyen lesz a talajon, semmi izgalom. Aztán egyszer csak visszaérünk, kilépünk a kapun és öcsiék felé vesszük az irányt. Jó sokáig voltatok, mondták, és elindultunk felfelé.img_0469.JPG

s2.JPG
Ehrenberg vára 1290-ben épült Reutte hegyére 1100 méteres magasságban. Romos állapotú, de látszik rajta, hogy folyamatos felújításban van. Több pontjáról gyönyörű kilátás nyílik róla az alatta elterülő völgyekre a környező hegyvonulatokra, a Lech folyóra és az alatta függő hídra. A ma látható vár nem az 1290-ben épült eredeti, ugyanis többször lerombolták és újraépítették. Megtekintéséhez belépőjegyet nem kell váltani.

 

Miután elértük a várat, bejártuk minden kis zeg-zugát és leültünk piknikezni, közben a következő programot beszéltük. Az első terv az volt hogy autóval megközelítünk egy tőlünk nem olyan messze lévő, már kiszemelt hegyet és annak erdejében sétálgatunk, vagy van a szemközti csúcs tetején egy erőd, valami „Fort Claudia“ és azt látogatjuk meg. Utóbbi terv lett a nyerő.

img_0497.JPG

Elpakoltuk az élelmet és elsétáltunk a nem messze lévő táblához, melyen egy térkép volt. Azt mutatta hogy két út visz fel a célunkig, egy tizenöt perces meredek ösvény, és egy jól kiépített negyvenöt perces, kavicsos út. Mivel időből sok volt, inkább a kényelmes séta mellett döntöttünk és elindultunk lefelé, oda ahol a két hegy összeér. Tíz perc alatt meg is találtuk az elágazást mely mostmár felfelé vitt lassan, megfontoltan Fort Claudia erődítményéhez.

img_0507.JPG

Közben rengeteg tábla volt, mindenféle történetekről, melyeket értelmezve, egy a boltnál szerezhető kis feladatokkal teli füzetecskét lehetett kitölteni. Volt itt szó aranyszívről, mely a hegy egy résében van elrejtve és csak az arra érdemesek érinthetik meg, ugyanis a bűnösök kezét kígyó harapja le. Láttunk még sárkányt formáló hegyeket, melynek a története, hogy réges rég egy sárkány ezen a dombon pusztult el és kövült meg, hegyvonulatot formázva. Jól elszórakoztunk a sok mesén és közben észre sem vettük, hogy milyen jól haladunk. Egy erdő mögül kiérve egyszer csak elénk tárult a romos, fém kilátókkal teletűzdelt, tiszteletet parancsoló falú erőd. Itt felsétáltunk egy csúcskereszthez és elkészítettük a már-már szabályszerű csúcsfotót. Kicsit nézelődtünk, elmerengtünk. Utána leültünk egy közelben lévő padra és falatozni kezdtünk.

6.JPG

s3.JPG 
Fort Claudia erődjét 1639-ben tervezték Mária Terézia rendeletére és nem sokkal utána meg is építették. Célja hogy Ehrenberg várának egyetlen gyenge pontját, a mellette lévő magasabb hegyet is bevédjék, hogy ne lehessen sehonnan leágyúzni, bevenni azt. Az erőd legmagasabb pontja 1741 méteren van, ezzel Ausztria legmagasabban fekvő erődítménye. Falait mészkőből építették annak idején.

A lakoma után Lackó öcsémmel megostromoltuk a várat. Szinte szaladunk a falán lévő, kis kilátónak mondható fémkalitkába.

8.JPG

Nézelődünk belőle, aztán körbefutjuk a romokat, közepén még egy kilátó. Felsétálunk rá, csigalépcsőjén és körbenézünk.

img_0526.JPG

A kilátóhoz egy nagy kerék tartozik, olyan mint amikkel régen a nagy terheket vonták fel daru gyanánt. Lezárva nincsen és ki se írták rá hogy nem használható, úgyhogy belemászunk és elkezdünk felfelé menni, de a mókuskerék meg se moccan, észreveszem hogy le van lakatolva egy helyen. Erről ennyit.

9.JPG

Sétálgatva elsuhan mellettünk pár hegyikerékpáros. „Nekem is egy ilyen kéne“ gondolom magamban, elöl-hátul teleszkóp, tárcsafék, ezzel már lehet hajtani a meredek erdei utakon is. Az erőd végében még egy kilátót látunk, a harmadikat.

img_0530.JPG

Arra is felsétálunk, de nem látni többet róla mint lentről, ám az nem kevés. Tökéletes fotótéma. Látszik a vár és a tibeti híd is egyszerre.

10.JPG

Visszafelé benézünk az épületekbe. A legtöbb üres, ám az egyikben van egy láda. Kinyitom, egyszer csak hatalmas zene, megszólal egy hang is, a láda tele kincsekkel. Ez lehet a feladatos füzet végállomása. Amikor elhallgatott a hang, elindultunk lefelé. Jó tempót mentünk, fél órán belül lent voltunk az autónál. Kellemesen elfáradtunk, jól esett az utazás.

img_0550.JPG

Ezt a napot meg kell hogy köszönjem az időjárásnak, ugyanis Tirolban elég szeszélyes szokott lenni, de a mai kifogásolhatatlan volt.

Ha tetszett az írás terjeszd ismerőseid közt, ha valami szerinted rosszul sikerült nyugodtan írj róla kritikát alul.

Jó túrázást!

Marosi csapat

További képek: (A fotók kattintás után külön ablakban fognak megjelenni)

kiskep_1.JPG 

 

 

Árak:
Vár, erőd ingyenes
Híd: Felnőtt jegyár: nyolc euró, gyerekeknek (14 éves korig) öt euró
Útiköltség: 1500 km oda-vissza Budapesttől dízel kocsival 32000ft.