2017. jún 19.

Nyárindító ferráta a Szlovák Paradicsomban

írta: marosija
Nyárindító ferráta a Szlovák Paradicsomban

Bejárattuk a tavaly átadott Kysel'-szurdoki Ferrata HZS via ferrátát és az egyik, ha nem a legvarázslatosabb vasalt ösvényen egyensúlyoztunk több mint negyven főt számláló csapatunkkal.
23.JPG

Reggel fél nyolckor, egy óra csúszással indultunk Szlovákiába, így mire megérkeztünk a podlesoki parkolóba, már csak egy kis csoport ismerős arcú embert láttunk és csodálkoztunk hogy hova tűnt az a negyven ember aki feliratkozott a túrára. Kiszálltunk az autóból, felvettük a bakancsunkat és a hátizsákjainkat és megérdeklődtük, hogy mi a helyzet. A dolog a következő volt: Akik időben odaértek a találkozóhelyre azok elindultak a Kysel'-szurdok felé kényelmes tempóban, minket későket pedig bevárt egy kisebb csoport pár túravezetővel, hogy kicsit erősebb menetben érjük el a találkozóhelyet, a Vörös kolostort (Klastorisko).

9_2.JPG

Indulás után egy óra volt mire elértük a találkozóhelyet, ahol a többiek már kicsit türelmetlenül vártak, így hát beérkezésünk után nem sokat beszélgettünk, nekiindultunk a nap fénypontjának. Ahogy közeledtünk a vasalt út felé egyre meredekebben lejtő, majd kövesebb lett a terep, néhol már komoly méretű sziklák is előbukkantak a föld sötétje alól, melyekbe sok helyen láncokat fúrtak a könnyebb haladás érdekében.
10_2.JPGA szurdok egyébként azért különleges, mert negyven évvel ezelőtt egy hatalmas tűzvész miatt, amit feltehetően a turisták okoztak, az egész katlan leégett és máig dolgozik a természet azon, hogy visszafoglalja a helyét és újra úgy nézzen ki a szakadék, mint régen, legalábbis hasonlítson paradicsomi állapotára. A szlovák hegyimentők 2016-ban érezték úgy, hogy eljött az ideje és újra megnyitják a szurdokot. Ők építették ki a ferrátát és a csapatukról (HZS) lett elnevezve. Itt többek között egy hatalmas vízesés, a tetejénél híd található, rengeteg sziklafal, csodás erdők, mellettünk végig zuhog a víz, de a legmeggyőzőbb érv a különlegessége mellett az, hogy egy hegyimentő, Karol Dzúrik azt mondta róla, "Aki nem volt a Nagy Kysel'-ben, az nem volt a Paradicsomban."
11_2.JPGAhogy az első drótsodrony elé értünk, mondták hogy a tapasztaltabbak nyugodtan menjenek előre és osztottak közénk pár túravezetőt, hogy ha valami gond adódna legyen segítség.

14_1.JPG

A pálya eleje sok helyen röhejes volt, simán sétálhattunk volna a patakmederben, de erőszakosan, amint volt egy kis szabad sziklafelület azonnal felküldtek egy méterrel a víz fölé. Értem én, hogy magasabb vízállás is szokott lenni, de pár vízbe dobott farönkkel, vagy a legtöbb helyen alkalmazott falba fúrt vastányérral is megoldható lett volna a dolog, fölösleges volt a drótkötél.

12_1.JPG

Ezek a szakaszok nagyjából egy órát vettek igénybe, aztán végre beértünk a rendes klettersteigra, szép vízesésekkel, patakokkal, kanyoningos csúszdákkal.

img_1039.JPG

Azért egy-két létrának kifaragott farönk tanúskodott róla, hogy még mindig nem létszükséglet a biztosításos megoldás, de itt már nagyon élveztük a dolgot. A szűk hasadékok után pedig elértünk egy tisztásabb részre, végén egy sziklafallal, külsején vízeséssel, ami mellett az utunk folytatódott. A sima sziklába kapaszkodókat fúrva segítettek itt feljutni, ez volt az a hely ahol az ember tényleg jó néven vette, hogy be van kötve a drótkötélbe.

13_1.JPG

Ezt is meg lehetett volna oldani egy hosszabb fémlétrával, amin könnyű feljutni, de hogy is fogalmazzak, enyhén szólva izgalmasabb lett volna így felérni és biztos vagyok benne hogy sokan lettek volna akiket ez elijeszt.

img_1074.JPG

Ehhez képest ennek a pályának a kiépítése amatőr és gyerekbaráttá tette a szurdokot, ráadásul az egész paradicsomban egyedülálló és elég nagy hírértéknek örvend, úgyhogy okos dolog volt így kiépíteni, látszott is az egész helyen, hogy mióta két éve jártam itt elég jól felfuttatták (az árak is drágábbak lettek) a hegyen biciklibérlés lehetőség, a nemzeti park belépő díja egy euróról egy ötven lett és látszott hogy jobban odafigyelnek mint régebben, volt olyan csúszós szikla amit ziával szórtak le, csak hogy jobban tapadjon.
16.JPGA ferráta után a hagyományos, láncos, falétrák, vastányéros úton közlekedhettünk, majd a végén megálltunk hogy bevárjuk a többieket.

17.JPG

Amíg várakoztunk, kis egerek leptek el bennünket, akik az ebédünkből lepottyanó morzsákra vadásztak és ha kicsit csendben maradtunk, valósággal körbevettek minket.

img_1084.JPG

Mire a többiek ideértek talán egy órába is beletelt, mi addig meleg pulcsijainkban és kabátjainkban dideregtünk, abban a pár fokban melyet a nap sikeresen melegített nekünk a borongós, felhős időben. Utána elindultunk és meg sem álltunk az autókig, amelyek egyenesen a szállásig szállítottak bennünket.

A szállás egy panzió volt, rendes szobákkal, bennük vizesblokkokkal. A szállás rész egy kocsma tetején volt, verhetetlen árakkal. A szállást 12 eruró/fő áron kaptuk, aki kért még mellé félpanziót az vacsorával és reggelivel együtt 18 eurót fizetett. Az épület mögött sütögető hely, kemence és egy sor asztal van, padokkal. Ehhez tartozik még egy kis sípálya is. Apuval idekint kényelmesen megvacsoráztunk és közben egy szarvastehenet is láttunk, amint a sípályán át bóklászik egészen le a faluig. A település egyébként 21 kilométer Podlesoktól, ami túráink kiindulópontja. A szállás a Penzión Rittenberg névre hallgat.

Másnap reggel kipihenten ébredtünk, felöltöztünk és fél kilenc tájban elindultunk, másnapi útvonalunk felé. A Suchá Belá szurdokot kerestük fel, ami a leglátogatottabb és az egyik legszebb szurdok a környéken.

21.JPG

Rengeteget kell köveken, falétrákon, hidakon egyensúlyozni és több vízesés mellett nagyon magas létra visz fel. A legnagyobb közülük a 30 méter magas Tálak-vízesés mellett van. Természetesen az egész szint leküzdése több, külön álló létrával van megoldva.
18.JPGA túra elején megvesszük a belépőket és elérjük a szurdokot ahol szinte az elejétől fahidakon haladunk. Ez az egyik leghosszabb szakasz a szurdokban és ez az ami miatt szerintem kisebb gyerekekkel is érdemes nekivágni a helynek. Ilyen mászókák mellett biztos nem fogják szétunni magukat, mint sok erdei sétán.

20.JPG

Ezt az egy-másfél órás szakaszt teljesítve érünk csak el ahhoz a helyhez, amitől méltán híres a szurdok: szűk hasadékok, magas létrák, melyektől néha karnyújtásnyira van egy-egy vízesés.

img_1119.JPG

Ennek a helynek a szépségét már régebben is felismerték, ugyanis ez az útvonal a vízesés melletti vaslétrás résszel együtt 1957 óta üzemel és várja a turisták hadát.

19.JPGEz után levezetőnek van még pár fahíd, falétra, de szépen lassan elcsendesedik a patak és kisimul a táj.

img_1138.JPG

Kicsit hagytuk, hogy a csend vegye át a terepet és csak a kövek ropogását lehetett hallani, melyeket bakancsunk talpával préseltünk egymásnak újra és újra. Aztán egy hosszú és meredek kaptató után kiértünk a fennsíkra, ahol rádión megkérdeztük mi legyen, itt várakozzunk, vagy máshol? A kolostor lett végül a találkozóhely, úgyhogy még egy órás séta várt ránk. Odaérve aztán egy étteremben megkajáltunk és sokáig vártuk a többieket, az első befutó fél órán belül megérkezett, az utolsókig több mint egy órát is ücsörögtünk, közben jóllaktunk, kicsit elmerengtünk, aztán mikor ők is ettek, elindultunk a parkolóba. Ahogy egyre lejjebb értünk, élveztük a szélcsendet és a majd húsz fokot. Az autóknál aztán elköszöntünk és elindultunk hazafelé, ki-ki a maga útján.

A túrát a Magyar Kaland és Sport egyesület bonyolította le.

Árak:
Szállás: 12 
Nemzeti park belépő: 1.5 
Parkolási díj: 5 €/autó
via ferrata belépő: 5 €

Út Budapestről oda-vissza: 508 km

További képek: (a képek kattintás után külön ablakban fognak megjelenni.)22.JPG

Szólj hozzá

hétvége túra kirándulás családi szikla via ferrata nemzeti park Szlovákia vasalt út Szlovák Paradicsom