Nagyfalas klettersteig extrém kiadásban

Daráló extrém via ferrata túrasorozat 2.

Izzasztó, még haladók szívében is félelmet keltő sziklafalak és szakadékok közt haladó, keskeny magashegyi turistaútvonalak. Nem más ez mint a Daráló extrém via ferrata túrasorozat második része.

img_2072.JPG

A Daráló 1. cikkért kattints!

Rögtön első nap belevágunk a lecsóba. A Karavankák hegység legvadabb masszívumán, a Koschuta késéles gerincén vezet utunk, ami egyben az Osztrák-Szlovén határ is. A falon kitett, technikás akadályok várnak, a csúcson perzselő napsütés és földöntúli táj, a lefelé vezető láncos úton meg kaját kunyeráló csókák biztosítják idegrendszerünk egész napos stimulálását.

Hat órás autókázásunk után jól esett a kiszállás Ausztria túlfelén lévő célpontunkon.

img_1779.JPG

Ahogy mindenki megérkezett és lassan elindulni is sikerült, fél óra múltán egy meredek törmeléklejtőn találtuk magunkat. Ráadásul letértünk az ösvényről úgy, hogy észre sem vettük mikor keveredtünk rossz helyre. Felülről, a nemrégiben még csapatunk végét alkotók biztató kiáltásokkal támogattak minket, hogy a mi részünkön még meredekebb kavicsfalon lépésről lépésre feltornásszuk magunkat.

1_7.JPG

Egyetlen nehézség csak olyan lépést találni volt, ami nem mászik ki a lábunk alól ha kicsit ráterhelünk. Ez combból viszonylag sok energiát kivett, viszont mi sokkal több repeszt találtunk mint a többiek a rendes úton. A repeszeket azzal magyarázták, hogy vadászfegyver gyárak működnek a közelben. Pár aknának a végét is megtaláltuk, amit már kicsit nehezebben magyaráz meg az előbbi információ, de arra tudok gondolni, hogy lavinaelhárító fegyvereket is tesztelnek itt. Jól jön a meredek hegyoldalakon ha néha lelövik az összegyűlt havat, mert itt is, mint ahogy a legtöbb helyen kis falvak találhatók alul és nem lenne jó ha annyi hó összegyűlne, hogy a kis településeket is elérje pusztító erejük.

2_6.JPG

Visszatérve a túrára, ennyi idő alatt nagyjából mi is elértük a sziklafalat és a klettersteig beszállópontját a csoport végén. Még egyszer átbeszéltük, hogy milyen nehézségű utakon érjük el a Lärchenturm láncos út tetején lévő csúcskarabínert. Miután lélekben és fejben ráhangolódtunk a még előttünk lévőkre nem teketóriáztunk, ehelyett inkább ráléptünk az első lépésekre, megkerestük az első fogásokat.

5_5.JPG

Az út könnyen indul, egy C/D-s szakaszt tettek ide, de komolyabb kihívásra még egy-másfél óráig ne is számítsunk. Ezen a szakaszon rengeteg jobbnál-jobb kép készült. A táj is elképesztő volt.

img_1895.JPG

A nap ahogy egyre feljebb kúszott úgy tágult ki számunkra a horizont, elláttunk egészen a Grossglockner-ig, közben alattunk már-már tavakra hasonlító, ködben úszó völgyeket csodálhattunk és a belőlük kibukkanó kisebb fényárban úszó csúcsokkal teljessé vált az összkép.

6_5.JPG

Ebben a túlvilágira hasonlító környezetben küzdöttük magunkat egyre feljebb és feljebb, míg ki nem értünk egy platóra, ahol csipkés vonulat látszott, a mögüle előkerülő központi égitesttünkkel.

7_3.JPG

Kicsit élveztük a fényáradatot, majd a legújabb előttünk álló fal tetejében egy nehezebb szakaszt letudva meglátjuk az előttünk álló igazi kihívást, egy sziklatornyot, tetején a csúcskarabínerünkkel.

8_5.JPG

Itt kicsit lassul a haladás, több idő kell az előttünk haladóknak is erre a falra, mi addig is folytatjuk a már megszokottá vált, a hangyákéhoz hasonló perspektívából történő nézelődésünket az óriási kőrakáson.

img_1969.JPG

Végre mi következünk, nagy várakozáson vagyunk túl, az első biztosító pontig viszonylag egyszerűen elérek. Itt várakozás, még az előttem haladó is csatol egyet a neki következő biztosítási pontra.

img_2009.JPG

Utána én következem, ez már kicsit nehezebb volt. Így fojtatódik a mászás a fal tetejéig, a végső szakasz már tényleg nehéz volt, kicsit el is fáradtam és pár szapora légvétel után apa is beér a célba, gratuláló pacsi, fotó a karabínerrel aztán egy kis pihenő.

9_4.JPG

Látjuk a lefelé vezető ferrátát. Kicsit hosszabb mint azt a falrajzról megítéltem. Ekkor ennyi fogalmazódott meg bennem és nem is sejtettem hogy a kihívás még el sem kezdődött.

img_2041.JPG

Ahogy az szokás, pihenő után újra sorba rendeződtünk és elindultunk lefelé. Közben egy sziklamászó túratársunk megjegyzi hogy ne aggódjunk, a peremen átlendülni mindenkinek izgalmas, utána jobb lesz. 

10_4.JPG

Megvolt a mutatvány, már a falon vagyok és hangosan megjegyzem, hogy tök sok lépés van. Majd alólam egy hang „Ott még igen”. Megmosolygom ezt, majd mire az ő helyére kerülök, már az én arcom se olyan vidám.

17_1.JPG

Itt volt kis szenvedés, de örömmel tapasztaltam hogy a bakancsom olyan lépéseken is tart, ahová amúgy az ujjbegyemnek is csak a fele férne rá.

11_4.JPG

Végül aztán egy elég hosszú ilyen szakaszt megtéve értünk csak a talajra. Gyakorlatilag ugyanolyan nehéz út volt, mint a toronyra fel, csak a lefelé mászást meg kell szorozni úgy másféllel, hogy a tényleges nehézséget kapjuk meg.

13_2.JPG

Leérve aztán egy kis pihegés után elindultunk fel a gerincre.

img_2091.JPG

Ez egy rövidnek nem nevezhető négykézláb-mászós út volt a Lärchenberg (2080 m) nevezetű csúcsra. Kibukkanva szinte hanyatt vágott a napsütés.

12_2.JPG

Gyönyörű kilátás a csúcsokra és a gerincekre, a telefonom SMS-t jelző hangja is megszólal, mely most csak annyit jelentett: Szlovéniába értem.

img_2133.JPG

Csak ücsörögtem a hegygerincen és szinte ittam a napfényt, ebbe belefáradva egy egyórás álomra is lehajtottam a fejem és már csak arra ébredtem fel hogy készülődünk, indulunk tovább.

14_2.JPG

A gerinctúrán ahogy egyre előrébb haladtunk úgy lett egyre izgalmasabb az út. Egyre meredekebbre és keskenyebbre váltott, mikor már a tűréshatárunk szélén volt a kitettség, drótot is kifeszítettek az ösvényre, kapaszkodót szolgálva.

img_2146.JPG

Egyébként ez nem szokás ilyen helyeken, de mi azért csak lelkesen csatoltuk a karabínereket. Ilyen magashegyi viszonyok között még nem sokat jártunk és szoknunk kell a műfajt. Az igazságot bevallva ez volt eddig a legizgalmasabb gerinctúrám.

16_1.JPG

Aztán egyszer csak gondoltak egyet, hogy nagyjából tíz centivel szélesebb lett az út, és elvették a drótkötelünket. Izgalmas volt, vérem megtelt adrenalinnal, néha csak vigyorogtam mint egy idióta, közben a lábam remegett minden egyes lépésnél, mégsem féltem. Édes érzés volt.

img_2162.JPG

Ezután a néha van-néha nincs drótkötél szakasz után egy fokkal még zűrösebb „nincs drótkötél rész következett. (Fotó nem készült, mert nem volt kedvem a fényképezővel tökölni ezen a szakaszon.) Csak gerinctúránk vége felé kaptuk vissza a biztonságot, majd a végére már olyan út következett hogy tényleg semmi szükség nem volt rá. Így értük el a gerincünk legmagasabb csúcsa előtt a Koschutnikturmon (2136 m) lévő ferrátánk beszállópontját. Itt a csúcson is összevártuk a csapatot, közben éhes csókák próbálkoztak egy-egy falatot kicsalni az ételünkből. Mikor ez sikerült valamelyiknek, hangos kárálással mondott köszönetet az ebédjéért.

18_1.JPG

A Koschutaüberschreitung ÖTK Steig nevű láncos út már egyszerű volt, még lefelé is.

19_1.JPG

Közben egy függőhidat is érintettünk, amin egyébként nem kellett átmennünk, mert az egy másik pályán vitt volna le, de azért sokan rámentünk.

20_1.JPG

Leérésünk után aztán robogtunk a törmeléklejtőnkön lefelé, hogy a sötét már az erdőben érjen. Felvettük a fejlámpáinkat és hamarosan a Koschutahaus nevezetű menedékházban pihentünk.

22_1.JPG

Aztán autóinkba beszállva egy óra alatt értük el szállásunkat. A Jugend-und Familiengästehaus Klagenfurt szálláson hat ágyas szobákban szállásoltak el minket. A mi szobánkban Vizesblokk, két emeletes és két egyszemélyes ágy volt. Svédasztalos reggelit is kaptunk ami felvágottakból és müzliből állt leginkább. Vacsorát a nem messze lévő Uni Pizzeria-ban ettünk. Miután végre elfoglaltuk ágyainkat nem forgolódtunk sokat, hamar elért az álom.

Reggel nyolckor fájós végtagokkal ébredtünk. Összepakoltunk és lementünk reggelizni. A tegnapi nap után jó pár szendvics és müzli belém fért. Feltankolás után kinéztünk és láttuk hogy a ragyogó időnek csak egy kevés köd tesz keresztbe, ezért hamarosan útrakeltünk hogy kiérjünk a völgyből.

1_8.JPG

A Türkenkopf klettersteig parkolójában páran már a napszemüvegüket keresték. A mai napi falunk jóval kisebb a tegnapinál, ám rövid mivolta ellenére sokkal több és egy fokkal nehezebb részt is tartogat a számunkra (D/E). A ferráta alatt egy patak kanyarog. Ekkor kicsit túlöltözve kedvem lett volna megmártózni benne, de ezt azzal orvosoltam hogy pólóban folytattam a túrát, és belenyúltam a vízbe hogy lássam milyen jég hideg valójában.

3_8.JPG

A folyam mellett párhuzamosan az autóút haladt és mint errefelé mindenhol megszokhattuk, körbe csodás hegyek, irdatlan sziklafalak.

5_6.JPG

A klettersteig pálya egy rövid C-s résszel indul, ezt leküzdve aztán kicsit könnyebb a helyzet, de ilyenekre később a falon ne, csak az erdőben sétálva számítsunk. A falrajz úgy néz ki, hogy az eleje a leghosszabb egybefüggő fal, átlag nehézsége C-s, de csempésztek bele két C/D-s szakaszt is. Aki itt nagyon kipurcan lehet hogy még érdemes visszafordulni, ugyanis egy erdei sétálós (szintén drótköteles) rész után egy rövid C-s szakasz és indul az amiért mindenki idejött. A D/E nehézségű, igen keménynek számító fal. Ezután már csak levezető részek vannak, ha ezen túlvagyunk megvan a pálya.

4_7.JPG

Az indulásnál kicsit éreztem hogy a végtagjaim nem olyan könnyeden mozognak mint ahogy szoktak, az első szakaszok bemelegítésként szolgáltak nekem. Az első nehezebb részhez érve már semmi gond nem volt, sőt elhatároztam, hogy mivel most van bennem egy kis kimerültség jobban érzem mikor mászom rosszul, úgyhogy a mai napot a helyes technika kidolgozásának szentelem. Ez úgy kezdődött hogy egyik kezemmel a drótkötelet, másikkal a sziklát fogtam, ezt eddig is így csináltam most csak megpróbáltam nehezebb részeken is alkalmazni, viszont ami forradalmi volt nekem az az, hogy kézzel megkapaszkodom, lábbal fellépek párat, aztán a kezemmel feljebb fogok. Ezt a módszert csak ajánlani tudom, ha ismersz jobbat, vagy hasonlót, alul kommentelheted és az is tesztelésre kerül.

6_6.JPG

Elértük a fal tetejét, közben az idő csak egyre jobb és jobb lett. Az erdőben sétálva szusszantunk egyet, előkerült pár csoki és müzliszelet, de nemsokára a következő, C nehézségű falon voltunk.

8_6.JPG

Nem nehéz, viszont hosszú rész volt a végére kicsit felment a pulzusunk. Itt, de már a falon is észlelhető volt hogy lassul a csapat. Jön a D/E! Itt már enyhe áthajlás is lesz. A sor lassan haladt, még a falon is.

9_5.JPG

A legnehezebb jó pihenőrészt volt találni, de azért pár helyre itt is tettek vasból készült műlépéseket. Ezeken kényelmesen lehet lazítani. Így megy a dolog egészen a fal tetejéig.

10_5.JPG

Elvileg a vasakkal teletűzdelt rész volt a legnehezebb, de én az utána lévőt is hasonlónak érzékeltem. Az előbb említett fellépegetős technikát itt kevés helyen tudtam csak alkalmazni, itt én is izzadtam kicsit, de még nagyon távol volt a holtpont.

img_2316.JPG

A nehéz rész tetején aztán pihenő, rengeteg nagyobb kő van amin kényelmesen el lehet férni, mégis a beülőbe beülős módszert választottam. Nem sokára folytattuk utunkat, nem akartuk nagyon tartani a sort mögöttünk. Bevallom ez a rész nagyon tetszett, egy nagy fal tetején egyensúlyoztunk, alattunk meg az a különleges táj, mellettünk óriási sziklafal.

11_5.JPG

Az erdő után még egy jelentős szikla van, már az sem nehéz, utána gyakorlatilag erdei levezető sétát kapunk. Lefelé B-s út vezet. Leérve aztán nagy gratulációk, a tegnapi mászás után egész keményre sikeredett ez az út is.

12_3.JPG

Lefelé sétálva egy tábla még romos bástyát is jelez. Ezt is megnézzük, körbejárjuk majd a parkolóig baktatunk. Itt mire az utolsó ember is leér megreggelizünk és átöltözünk, majd ennyi élmény után fájó szívvel de elindulunk haza a szürke hétköznapokba.

13_3.JPG

Ezt a láncos utas túrát meg kell köszönnöm a vezetőknek, felejthetetlen túra volt, és persze az időjárás is kitett magáért!

Magyar Kaland és Sport egyesület weboldal

Daráló 1.

Fotók 1. nap (kattints!)

Fotók 2. nap (kattints!)

Költségek a szállás és az  utazás volt.

Szállás: kb. 25 euró

Utazás oda-vissza kb. 24000ft  (1200km)