Egy kellemes nyári túra a Krivánra

A Magas-Tátra egyik legszebb, legjellegzetesebb formájú csúcsa, és az út ami rá felvezet se monoton, és legkevésbé sem unalmas, és a kilátás maga a csoda. Képe több Szlovák euró centesen is rajta van (ha meg szeretnéd nézni az egy, kettő és öt centesek hátoldalán látható).

Egy monda úgy tartja hogy egy angyal, akinek az volt a feladata, hogy a természeti szépségeket szétszórja a világban, nem figyelt és véletlenül nekiütközött a Kriván csúcsának. A zsákját elejtette és abból kiszóródtak a csodák, ezért olyan gyönyörű és változatos e táj, és valószínűleg az alakja is azért ilyen mert ahogy az angyal szárnya belecsapódott, a hegy pedig oldalra gyűrődött. A neve is ebből származik, a szláv szó jelentése magyarul kajla, ferde.

Reggel nyolcra értünk a parkolóba, a kocsiban hármunkon (apa, az öcsém Lackó és én) kívül még egy turista társunk utazott velünk . Az útiköltség oda-vissza dízel kocsival kb. 14 000 Ft, más nagyobb költség igazából nincs mivel csak egynapos túra.

A hegy egyik hivatalos parkolójából indultunk (itt kértek néhány euró parkolási díjat), de az nem pontosan a magaslat lábánál volt, így még lefelé is kellett gyalogolni míg végre a legalacsonyabb pontra érve (kb. 1400 m) megkezdhettük a 2494 méter magas hegy meghódítását.

Gyönyörű idő, sehol egy felhő az égen, szél sem volt nagy, csak egy nagyon minimális. Mivel kicsit hűvös volt odafent (még a polár pulcsi is előkerült időnként), így eszünkbe se jutott, hogy lekenjük magunkat naptejjel (pedig vittük), így aztán a végére kicsit le is égtünk, mondjuk nem volt fájdalmas. Felfelé először egy kicsit meredekebb út vezet a fenyvesben, így mindenki azon gondolkodott hogy ha már most elfáradt, a nap további részét hogyan fogja teljesíteni? Szerencsére semmi ilyen jellegű probléma nem akadt, mivel amint a sok autózás után átmozgattuk a lábunkat, már mindenkinek jól ment a kutyagolás. Kiérve a törpe fenyvesre, már kicsit lankásabb, amolyan átlagos turistaút következett, persze csak nehézségre, mert gyönyörű volt.

Feljebb jutva egy leheletnyivel kitettebb volt a terep. Legifjabb tagunknak, és egyben öcsémnek, Lackónak sajnos gyomorrontása lett, így neki nehezebb volt megcsinálni az utat, de hősiesen végigcsinálta. Egyébként nem csak neki fájt a hasa.

Az első meredekebb rész a nyeregre vezető út. Erről sajnos nincs jó képem, mert a nap szembe sütött. Egy kicsit veszélyes is ez a rész épp a meredeksége miatt, mert a túrázók folyamatosan rugdalták a köveket az alattuk levőkre, de szerencsére ezek senkit sem találtak el.

Felérve a nyeregre már kicsit könnyebb volt a helyzet, nem volt olyan meredek, sőt viszonylag lankás ahhoz képest ami a csúcsra felvezet az utolsó pár száz méteren. Gyönyörű kilátás balra, jobbra szakadék és más hegyek: Magas-Tátra, Alacsony-Tátra, Nagy-Fátra, Kis-Fátra stb. Alattunk tengerszemek, gyönyörű kilátás a csúcsra, mi kell még?

A csúcsra vezető utolsó pár száz méteren tömegnyomor, ráadásul az út meredek, a sok túrázó miatt simára koptatott, ezáltal csúszós.

A csúcsra felérve még nagyobb tömeg fogadott, alig találtunk szabad helyet ahol le tudtunk egy kicsit pihenni, és megkajálni, elfogyasztani a csúcs csokit. A csúcsfotóhoz is sorba kellett állni, épp ezért Lackó nincs is rajta a képen, ő inkább aludt egyet.

A csúcson nagyjából egy-másfél órát vártunk míg mindenki felért és kipihente magát. Fent a csúcson még egy siklóernyős is körözött felettünk, érdekes volt nézni ahogy a légörvényekben felfelé száll.

Lefelé jövet izgalmasabb volt az út, ugyanis csúszott, még egy kis tériszonyom is volt. Eztán leértünk a nyeregre, onnan le még egy kevés izgalom és egész korán leértünk a turistaházhoz és vendéglőhöz ahonnan a parkoló már csak tíz percre volt. Hat óra lehetett ekkor, nyolcig mindenkit bevártunk. Megkaptuk a kék kitűzőt a teljesített túráért az egyesülettől, és tízre már otthon is voltunk. Köszönet a MAKASE -nak és a túravezetőknek!

Összes költség: kb. 15000 Ft

További képek: