Újabb kalandunk a Börzsönybe hív téged, sokak szerint a legszebb magyar hegységbe, és azon belül sem csak egy túrára, hanem a mi személyes kedvencünkre. Igaz, még rengeteg túrautat nem jártunk végig a hegységben, úgyhogy nem jelenthetem ki hogy ez a legjobb, de az biztos, hogy ha végigjárod nem fog csalódást okozni, sőt…

Legifjabb tagunknak, Lackónak sajnos programja akadt erre az időpontra, egyik barátjához ment szülinapozni, úgyhogy erre a túrára most nem tudott velünk tartani, amit ő is sajnált, mert már régebben járt ezen az ösvényen. Keresztapám viszont örömmel velünk tartott a túrára, elmondása szerint már lassan tizenöt éve nem túrázott, viszont régen, amikor ez a dolog nála is rendszeres volt, imádta. Be kell ismerjem, ez a túra, most csak amolyan „pót” túra, ugyanis a MAKASE Zemplén túrájára voltunk hivatalosak, csak azt a rossz idő miatt lemondták, mi azonban már nagyon be voltunk sózva, nagy volt a szünet az előző túra óta, úgyhogy úgy döntöttünk valahova akkor is elmegyünk a hétvégén és erre a túrára esett a választás. Reggel hétkor keltünk, és nyolckor már a kocsiban ültünk, és utaztunk a túra kiindulópontja felé, a Fekete-völgy panzióhoz. Innen egy jó ideig meredek emelkedőn kell haladnunk egy tanösvény mentén. Egy kicsit később lesz egy elágazó, ahol a tanösvény elkanyarodik, de nekünk haladni kell tovább egyenesen, és szinte azonnal utána a második letérőn kell felcaplatnunk egészen a Jancsi hegyig. Ha megtaláltuk az elágazót, akkor nem lesz több hely ahol különösebben el lehetne tévedni, már csak át kell adnunk magunkat a túrázás élményének.

A gerincen kicsit párás, de szép napsütéses idő fogadott. Lent még kicsit szemetelt az eső, ezért ott elővettük az esőkabátokat, de itt már láttuk, nem lesz semmi komoly a dologból, úgyhogy eltehettük őket.

A gerincre felérve kényelmes tempóban, tizenöt-húsz perc alatt érjük el Hollókőt, ami egy érdekes formájú sziklaalakzat. Itt aztán kibújt belőlünk a játékos kisgyerek, a sziklatornyokra felmásztunk, fotózkodtunk, és élveztük a kilátást.

Miután kiszórakoztuk magunkat, megreggeliztünk. A lakoma sajtból, sajtos kifliből, sonkából, és zöldségekből állt. Reggeli után felkerekedtünk, hogy megcsodáljuk a többi sziklaképződményt is, majd továbbmenetelve elértük a Salgó-várat. Itt két hegyi-futó is elhaladt mellettünk, majd láttunk egy sátrat, melyben bográcsoztak, felettük ezzel a felirattal: „Vadregényes Börzsöny 25 55 teljesítménytúra”. Hát erről lemaradtuk, gondoltuk, de sebaj mert most úgyis csak túrázni jöttünk.

Felsétáltunk a várrom tetejére, majd pihenésképp az alattunk lévő fák lombkoronáját néztük, hogy frissen, fáradalmainktól megválva továbbindulhassunk. Itt az út erősen letér a következő úti célunk felé, a Nagy-hideg hegy irányába. Hosszú lejtő, majd lankás emelkedő következett. Az izgalmas barangolás, és mászkálás a sziklák közt monoton gyaloglásba vágott át. Persze ez a része is izgalmas, és élvezhető volt, csak azért mégsem volt olyan mint az előző „játszótér”.

Elértük a Nagy-hideg hegy lábát. Meredek emelkedő következett, közben keresztapám katonai surranója kikezdte a lábát. Elfelejtett vastag zoknit felvenni. Mikor levette a bakancsot már hólyagos volt lábfeje, de szerencsére volt nálunk fásli és ragtapasz, ami ilyenkor lássuk be, sokat tud segíteni a helyzeten. A hegyre felérve lélegzetelállító volt a panoráma, igaz párás volt az idő, de még így is nagyon messzire el lehetett látni. Gyorsan megcsináltuk a kötelező csúcsfotót, aztán megettük a szintén kötelező csúcs-csokit.

Míg apuék bementek kicsit beszélgetni, kajálni a menedékházba, addig én kint ültem a füvön, és a Vác fölött lévő Naszály-hegyet néztem.

Kajálás után a kék jelzésen jöttünk le a csúcsról, ám amikor lent arra az útra kanyarodtunk volna rá, ami félkörben megkerüli a hegyet, majd levisz a völgybe, egészen addig a pontig ahol becsatlakozik az általunk egy-két órája már járt helyhez, a jelzések le voltak festve, és egy tábla volt kitéve, amin az állt, hogy az út járhatatlan. Nos korábban, amikor szintén ezt a kört akartuk megcsinálni, ugyanez a tábla volt kitéve, és ugyanígy le voltak festve a jelzések. Jó, de annak már lassan egy éve.

Persze megkockáztathattuk volna hogy mégis kipróbáljuk az ösvényt, de ezt már régebben, mikor itt jártuk megtettük, nem sok sikerrel. Az utat egy nagy vihar által kidöntött farönkök tették járhatatlanná. És ne úgy képzeld el, hogy csak pár rönk, amiket át lehet lépni. Több kilométeren keresztül néhány méterre több fatörzs is jutott. ”Egy szó mint száz” nem volt kedvünk megint megkockáztatni, visszamentünk a csúcsra, majd korábbi útvonalunkon értünk le egy elágazóig, ahol táblák segítségével tud tájékozódni a turista. Ettől a ponttól nekünk a Mária úton kell leballagnunk a völgybe. Az út csodálatos lefelé, és meghökkentő látni, hogy az a kis patakocska, ami alul csordogál mekkora völgyet vájt magának az idők során.

A völgyből leérve egy régi kisvasút sínjeire bukkantunk, meg pár csillére a Hamuház alatt. A romos síneken rengeteget szórakoztunk, ugyanis a patak sok helyütt alámosta és így a két sínen át lehetett egyensúlyozni a patak felett.

Aki arra jár feltétlen próbálja ki, megunhatatlan móka. Sajnos keresztapámnak, mint már említettem, kikezdte a bakancs a lábát, ennek ellenére ő is megcsinált néhány akadályt, de neki sérülten nem volt olyan mókás a dolog mint nekünk. A sok játék és kacagás után megfáradva érkeztünk a Fekete kúthoz, majd a tőle egy sóhajtásnyi idő alatt elérhető Fekete-völgy panzióhoz, ahol autónk parkolt.

Összesítésben ez a túra azért nagyszerű, mert rengeteg izgalmat, látnivalót rejt, és így talán a kisebbek sem fogják megunni a gyaloglást, és biztos vagyok benne, hogy a nagyobbak is meg fognak nézni egy-két sziklát, kipróbálnak majd néhány akadályt. E miatt van viszont az is, hogy főleg télen, ha délután vágsz neki, be kell osztani az idődet. Mindenképp vigyél magaddal fejlámpát, ugyanis nagyon könnyű megfeledkezni mindenről, és emiatt kifutni az időből. Ha nem ismered még ezt az utat, és közel laksz a Börzsönyhöz, akkor mindenképp járd végig ezt az ösvényt, nem fogsz benne csalódni, ha meg már ismered, úgyis vissza fogsz térni.

Jó túrázást kívánok!

További képek: